A kimutatásokat látva sokan aggódnak, de Kravalik Gábor szerint ezek a befektetések évtizedekre szólnak. Aki most kilép vagy vált, azt kockáztatja, hogy realizálja a veszteséget, és nem ad lehetőséget a korrekcióra.
A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak szeptember végéig 187 milliárd forintos veszteséget szenvedtek el, ami történelmi rekord. Bár azóta némileg javult a helyzet, a leendő nyugdíjasok többsége úgy érezheti, sok pénzt veszített tavaly. A háború, a tőzsdék mélyrepülése és az elszabaduló infláció miatt 2022-ben egyetlen nyugdíjpénztári alap sem tudott reálhozamot elérni.
Egy ilyen éves kimutatást böngészve sokaknak eszébe jut, hogy esetleg kockázatmentesebb portfólióra kellene váltani, vagy ki kellene lépni az egészből. Ettől azonban óva intenek a szakemberek. Az Önkéntes Nyugdíjpénztárak Szövetségének főtitkára, Kravalik Gábor azt mondja, aki válságban vált, könnyen rosszul járhat.
– Rosszul járhatnak a nyugdíjpénztári tagok?
– A nyugdíjpénztári befektetések hosszú távú megtakarítások, jellemzően 30-40 évről beszélünk. Ennyire hosszú időszakban óhatatlanul benne vannak a negatív időszakok is. Ilyen volt például 2008-ban, a nagy válságok idején. Továbbá volt egy minimális negatív eredmény egy-két negyedévet érintően 2018-ban. De most az összes befektetési instrumentum negatív eredményeket produkált, ami így kihatással volt a pénztári megtakarításokra.
– Tehát veszítettek azok, akik ide fektették a pénzüket?
– Tudni kell, hogy a nyugdíjpénztárak alapvetően állampapírokba, államkötvényekbe, illetőleg részvényekbe fektetnek. Szigorúan meg van szabva a befektetési kormányrendeletben, hogy milyen befektetéseket tehetnek.
Az államkötvények a befektetési periódus végén meghatározott hozamot fizetnek.
De a lejárat előtt negatív eredményt is ki lehet mutatni rajtuk. Amikor megjelenik egy sokkal kedvezőbb kamatozású államkötvény, és befektető nem várja ki a lejárati időszakot, akkor megeshet, hogy a régi kötvények lejárat előtti eladása miatt negatív eredményt mutathat egy államkötvény-befektetés is. Azonban ezeket a megtakarításokat a pénztárak lejáratig tartják, így az időközben kimutatott eredmények pusztán virtuálisak.
– Meddig tarthat ez a veszteséges időszak?
– Bár az egész éves tendenciák a mostani válságban valóban rosszak voltak, ám 2022 utolsó negyedévében már lehetett látni némi visszarendeződést. Ekkor már öt százalék körüli pozitív eredményt hoztak a pénztári befektetések átlagosan, és a pozitív tendencia folytatódik 2023 januárjában is. Ez az információt még csak a tagok láthatják az egyéni számláikon keresztül, összesített hivatalos adatok még nem állnak rendelkezésre, de most, 2023 januárjában azt látjuk, hogy valamilyen szintű visszarendeződés már megindult. 2008-ban is így történt, akkor a pénztárak 2009-re már nagyjából ledolgozták az egy évnyi visszaesést, tehát a következő évben már bőven pluszban zártak, és meghaladták a válság előtti időszak teljesítményét. Fontos ismét hangsúlyozni, hogy ezek a a kimutatások virtuális eredmények, akár a pozitív, akár a negatív is az érték, hiszen a pénztárak hosszú távú eredményei azok, amik fontosak. A Magyar Nemzeti Bank szóvivője, Binder István is felhívta nemrég a figyelmet arra, hogy egy év adataiból nem érdemes hosszú távú következtetéseket levonni a pénztárak teljesítményét illetően. A jogszabályok is a 10-15 éves eredményességi mutatók közzétételét írják elő, hiszen a hosszú távú időszak teljes átlátása a fontos.
Ha ekkora időtávot nézünk, akkor az infláció feletti hozam már 2-4 % közül körül alakul.
– Ezek szerint maradjunk nyugton?
– Ilyenkor nem érdemes ezeket a pillanatnyi negatív eredményeket realizálni. Erre a pénztárak is felhívják a pénztártagok figyelmét. Tehát hiba lenne, ha a megtakarítását egy ilyen egyszeri eredmény miatt például felvenné valaki. Így ugyanis nem ad lehetőséget a szokásos visszapattanásra, ami bőven belefér egy 20-30 éves időtartamba.
– Az utolsó negyedévben tapasztalható 5 százalékos visszarendeződés hogyan viszonyul az inflációhoz?
– Az infláció jelentős kihatással van a reálhozamra, hiszen ilyen magas inflációs környezetben, ami most Magyarországon van, nagyon nehéz olyan befektetési formát találni, ami ezt meg tudja haladni. A reálhozam, tehát az infláció feletti hozam ilyen időszakban nehezen tud jól alakulni. Amiket említettem, azok eredményesség mutatók, tiszta hozameredmények, vagyis nem a reálhozamról beszéltem.
– Azért 20-25 százalékos inflációnál sokan aggódnak, mi lesz a nyugdíjmegtakarításaikkal.
– Azt kell nézni, hogy hány éven keresztül áll fenn ez a magas infláció. Az a fontos, hogy átlagosan mi az a hozamszint, ami a 20-30 éves átlagos inflációt meg tudja haladni. Az egész befektetési időszakot nézve, és szétterítve egy ilyen inflációs kiugrást, a tartós hozamszint bőven meg tud maradni akkor is, ha éppen az adott pillanatban nem ez a helyzet. Ahogy korábban említettem, a jogszabályok a pénztáraknak a 10 és 15 éves hozamok közzétételét is előírják, pontosan emiatt.
– Lehetséges olyan portfóliókat összeállítani, amikkel jobban kivédhetőek a hazai gazdaság ingadozásai? Vagy kötelező például magyar állampapírokat venniük a nyudíjpénztáraknak?
– A pénztári hosszú távú portfóliók összetételét a pénztárakra kötelező befektetési kormányrendelet nagyon szigorúan szabályozza. Előírja, hogy mikbe fektethet egy pénztár. Azt is, hogy a befektetések közül az egyes nevesített instrumentumok adott esetben milyen arányszámban kell, hogy megjelenjenek, illetőleg milyen arányokat nem lehet meghaladnia egyfajta befektetési eszközökkel a pénztári portfólióban. A pénztárakat napi szinten ellenőrzik ilyen téren. Viszont ez a pénztártagok számára egy garancia is, hiszen így biztosított, hogy csak biztonságos, kontrollált befektetési lehetőségekhez nyúlhatnak a pénztárak, nem tudják, nem is szabad nekik ezeket kikerülni.
– Viszont a magyar gazdaság pillanatnyi helyzete mindenképpen befoylásolni fogja ezeknek a befektetéseknek az aktuális értékét vagy hozamát.
– Ezek a befektetések a hazai gazdasági körülmények között léteznek, tehát természetesen igen, hatással van rájuk mindaz, ami Magyarországon történik.
– Minden nyugdíjpénztárban így van a világon, hogy az adott nemzeti kormány hozzáköti a saját nemzetgazdasági teljesítményéhez ezeket az alapokat?
– Más és más rendszerek léteznek. Vannak olyan országok, ahol olyan nyugdíjrendszer üzemel, ahol kifejezetten a nyugdíjpénztáraknak vagy a nyugdíjpénztár jellegű intézményeknek állítanak össze nagyon hosszú távú, 30 vagy akár 40 éves befektetési instrumentumokat, és abból kell vásárolniuk. Vannak olyan országok, amelyek a saját gazdaságukat támogatják azáltal, hogy jelentősen ösztönzik az állampolgáraikat nyugdíjcélú megtakarításra, és ezekből például a nemzeti tőzsdét erősítik meg, előírva az ott történő befektetést. De vannak olyan országok, amelyek teljesen liberálisan biztosítják, hogy szabadon tudják a nyugdíjpénztárak befektetni a rájuk bízott vagyont. Ez a nyugdíjpolitika része is egyben. Minden ország más utat választ, és nagyon nehéz ezek közül választani, hogy melyik lehet a jó, mert mindegyiknek van előnye és hátránya is. Magyarország egy középutas rendszert működtet, ami nem túlszabályozott, de nem is teljesen liberális.
– Van lehetőség menet közben váltani, ha egy visszaesés bekövetkezik, egyáltalán érdemes ebben gondolkodni?
– Nem minden pénztár teszi ezt lehetővé. A portfóliók közötti váltás mindig az egyéni kockázatvállalástól függ, hiszen ennek mentén kerülnek maguk a porfóliók eszközei is összeállításra. Válságmentes időszakban aránylag kockázatmentesen lehet váltogatni a portfóliók között, ismerve és elfogadva azok jellemzőit, azonban válság esetén ezt gondoljuk át alaposan, mert könnyen rosszul járhatunk.
A váltással magával is tudunk veszteséget realizálni.
Ha végiggondoljuk, egy kockázatos portfólió nagyobb kilengéseket mutat, például válságban elképzelhető, hogy nagyobb mélységeket jár be, de gyorsabban is tér magához. Hamarabb dolgozza le a hátrányát, és magasabb szintre ér vissza, mint egy konzervatívabb, kockázatmentesebb portfolió. Ha rosszkor váltunk, és kilépünk egy kockázatosabb eszközöket tartalmazó portfólióból akkor, amikor az a legmélyebb ponton van, akkor egy alacsonyabb szintet beégetve térünk át egy lassabb, kiegyensúlyozottabb növekedési pályára. Ilyen helyzetekben inkább tartózkodjunk a meggondolatlan, hirtelen lépésektől, portfolióváltásoktól.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu