A napokban több média is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy az önkéntes pénztárak jogszabályi hátterében változások várhatók, s ezen törvénymódosítási javaslatokat jelenleg tárgyalja a parlament. A hír igaz. Ugyanakkor némely média - teljesen alaptalanul - azt a gondolatot is felvetette (egyébként nem véletlenül csak kérdőmondatként), hogy a pénztárak járadékfolyósítási gyakorlatával kapcsolatos tervezett változások netalántán azt jelentik-e, hogy egyösszegű nyugdíjszolgáltatást majd nem nyújthatnak a pénztárak. Ez viszont hírlapi kacsa.
Mindenkit szeretnénk megnyugtatni, hogy erről szó nincsen, a pénztárak – így a Mentő Nyugdíjpénztár is - eddig is nyújtottak és nyújtanak járadékszolgáltatást is, s ennek bizonyos részletszabályait pontosítja most a jogalkotó. A lehetőségek nemhogy csökkennének, hanem épp ellenkezőleg, bővülni fognak, ha elfogadja a parlament a javaslatokat. Nemcsak banktechnikai járadékot, hanem életjáradékot is fizethetnek majd a pénztárak, amit biztosítótól fognak megvásárolni, amennyiben ilyen szolgáltatást kér a tag. Úgy is kérhetnek majd járadékot továbbá, hogy továbbra is tagdíjfizető tagok maradnak.
Sajnálattal látjuk, hogy fejlett média világunkban egy-egy alaptalan iromány milyen gyorsan tud sokakat megtéveszteni, bizonytalanná tenni.
A járadékszolgáltatás, mint lehetőség természetesen nem egy rossz dolog, csak ha a realitások talaján állunk, akkor könnyen beláthatjuk – s vélhetően a jogalkotók sem állnak más talajon – hogy az önkéntes nyugdíjpénztári szféra elmúlt 20 éve alatt elért 1 tagra jutó átlagos cca. 1 MFt-os megtakarítás nagyságrendileg nem alkalmas arra, hogy abból valamirevaló járadékszolgáltatást vegyen igénybe a tag, akár az összeg nagyságához, akár az átlagos nyugdíjösszeghez viszonyítjuk is azt. Alapvetően emiatt kérnek egyösszegű nyugdíjszolgáltatást a tagok nyugdíjjogosultságuk megnyíltakor, nem pedig azért, mert fanyalognának a járadékszolgáltatástól. Az élet hozza így, s ha ezen változtatni szeretne a jogalkotó, akkor az ügyben érdemes lépnie, hogy tudjanak és merjenek az emberek - s nem csak a kiváltságosak, de a kisemberek is, ha mondhatjuk így - nagyobb összegeket félretenni nyugdíjukra akár a nyugdíjpénztárakban, akár más nyugdíjcélú megtakarításokban.